Mikor falun nyaraltam.
Nagyon régen történt, amit most elmesélek. Bocsánat leírok. 10 éves lehettem mikor ismerősökhöz lekerültem. Kedves néni, kedves bácsi volt a két idős ember. Egy hónapig voltam ott. Mivel nekem nem voltak nagyszüleim, már a harmadik napon így hívtam a két idős embert, hogy nagyi, és nagypapi. Tetszett nekik, mert nekik nem volt unokájuk.
Szóval, mikor reggel felkeltem, nagyi behozta a tisztaszobába a lavórt, benne igazi kútvízzel. Kistörülközővel. megmosakodtam, hideg volt a víz. Felvettem a kisnadrágomat, és konyhában asztalhoz ültem. Nagyi már hozta a finom forró kakaót, fonott kaláccsal. Megettem a reggelit, és nagyi ez mondta nekem.
- Ha, már étkezet, akkor menjen ki és hozzon a tyúktól két tojást.
- Megyek már, és hozok.
Elhúztam a fehér lepedőt, ajtó helyet volt feltéve. (Itt az a szokás, hogy tavasszal az ajtót leveszik, és ősszel pedig visszahelyezik.) Már az állatok köszöntöttek, a koca röfögőt, ló nyerítet, Bodri kutyus, pedig hangos ugatással üdvözölt. Tyúk elé álltam, én a vékony pesti fiú, és ezt mondtam a tojásokon ülő szárnyasnak. „Kedves tyúk, nagyi mondta, hogy hozzak tőled tojást”. Tyúk kotkodált kettőt, felállt, kivettem a tojásokat, visszaült.
Visszarohantam a konyhába, éppen nagyi jött ki a kamrából, kezében csupor tejfellel. Elmeséltem, hogy kértem a tyúktól tojás. Nagyi annyira nevetet, hogy kiejtette kezéből a csupor tejfelt. A kemence padkájáról azonnal oda ugrott Párduc, a fekete cica, és lefetyelte a tejfelt. Közbe megjött nagypapi, aki a vásárról hozott egy fiatal csacsit. Bevezette az istállóba, lovak mellé kötötte. Bejött a konyhába, elmeséltem a kis történetet, Ő is nagyot nevetet. Nagyi kigyúrta a tésztát, kemencébe tette, kisidő múlva onnét kivette, bekente zsírral, majd túrót rakott rá, összehajtogatta, és kész is volt a túrós rétes. Amit hárman megettük.
Nagyon régen történt, amit most elmesélek. Bocsánat leírok. 10 éves lehettem mikor ismerősökhöz lekerültem. Kedves néni, kedves bácsi volt a két idős ember. Egy hónapig voltam ott. Mivel nekem nem voltak nagyszüleim, már a harmadik napon így hívtam a két idős embert, hogy nagyi, és nagypapi. Tetszett nekik, mert nekik nem volt unokájuk.
Szóval, mikor reggel felkeltem, nagyi behozta a tisztaszobába a lavórt, benne igazi kútvízzel. Kistörülközővel. megmosakodtam, hideg volt a víz. Felvettem a kisnadrágomat, és konyhában asztalhoz ültem. Nagyi már hozta a finom forró kakaót, fonott kaláccsal. Megettem a reggelit, és nagyi ez mondta nekem.
- Ha, már étkezet, akkor menjen ki és hozzon a tyúktól két tojást.
- Megyek már, és hozok.
Elhúztam a fehér lepedőt, ajtó helyet volt feltéve. (Itt az a szokás, hogy tavasszal az ajtót leveszik, és ősszel pedig visszahelyezik.) Már az állatok köszöntöttek, a koca röfögőt, ló nyerítet, Bodri kutyus, pedig hangos ugatással üdvözölt. Tyúk elé álltam, én a vékony pesti fiú, és ezt mondtam a tojásokon ülő szárnyasnak. „Kedves tyúk, nagyi mondta, hogy hozzak tőled tojást”. Tyúk kotkodált kettőt, felállt, kivettem a tojásokat, visszaült.
Visszarohantam a konyhába, éppen nagyi jött ki a kamrából, kezében csupor tejfellel. Elmeséltem, hogy kértem a tyúktól tojás. Nagyi annyira nevetet, hogy kiejtette kezéből a csupor tejfelt. A kemence padkájáról azonnal oda ugrott Párduc, a fekete cica, és lefetyelte a tejfelt. Közbe megjött nagypapi, aki a vásárról hozott egy fiatal csacsit. Bevezette az istállóba, lovak mellé kötötte. Bejött a konyhába, elmeséltem a kis történetet, Ő is nagyot nevetet. Nagyi kigyúrta a tésztát, kemencébe tette, kisidő múlva onnét kivette, bekente zsírral, majd túrót rakott rá, összehajtogatta, és kész is volt a túrós rétes. Amit hárman megettük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése