6. fejezet Bejelentés.
Másnap, visszament, és látta, hogy már jobban van a barátja. Eugén félévig volt a kórházban. Báróné mindennap meglátogatta, látta a gyógyulását.
Eugén mankóval hagyta el a katonai kórházat.
Őket Erzsébet hintója várta, és a Kúriába vitte az utasokat. Erzsébet befogadta a barátját a házba. Szerette, így elhatározta, hogy hozzá megy feleségül. Felvette ezt barátjának, de nem sok sikerrel járt a felvetésével. Úgy érezte Eugén, hogy nem méltó Erzsébethez, mert sérült, féllábú. Ez a sérülés máshol nem okozott problémát. Egyik nap Erzsébet bejelenti Eugénnak, hogy várandós. Szolgák őrültek a hírnek, sőt Eugén is mankóval "táncolt". Boldog volt. Kilenc hónap múlva Erzsébet báróné ikreket szült Eugén grófnak. Egy kislányt, akit Karolának, és egy kisfiú, akit Joachimnak neveztek el.
Gróf most elgondolkozott, hogy hogyan tovább. Az íróasztalához ment, leült, és számba vetette vagyonát, hogy még mi marad a háború után. Ahogy számolgatott, és a papírjait nézegette, rájött, hogy nem sok, így arra az elhatározásra jutott, hogy fog alapítani egy vállalatot, ami az Övé, és majd halála előtt, átírják a gyermekekre. Megalapította a Jurai Borgazdaságot.
Már a gyermekek elég felnőttek voltak, hogy tisztán lássák a körülöttük zajló eseményeket. Joachim elég forró fejű, lázadozó legény volt. Édesapjának elég sok fáradságot, és türelmet igényelt, hogy a forró fejét lehűtse. Egy este a vacsoránál Eugén bejelentette, hogy már nem tudja a vállalatát tovább vinni, így átadja a lehetőséget fiának, és lányának, hogy a vállalatot vigye tovább. Erzsébet örült a hírnek.
(Fiúk nem igen akart a borokkal foglalkozni, teljesen más pályát képzelt el magának. Inkább a hajózás érdekelte. Karola, sem szerette a mezőgazdaságot, Ő inkább humán pályára készült. Édesapjuk, és a gyermekek között ebben az időben komoly ellentétek voltak.)
Eugén a vacsoránál hosszan gondolkodott, majd arra az elhatározásra jutott, hogy enged gyermekei kívánságának, így szólt hozzájuk:
- Gyermekeink, hosszan elmélkedtem a jövőtökön. Tudom az előző beszélgetésünk, már felvetettem e témakört, de látom, hogy nem igazán kedvelitek azt, amit mondtam most a vacsoránál. Édesanyátokkal arra az elhatározásra jutottunk, hogy engedünk a kéréseteknek. Válasszatok magatoknak pályát.
- Joachim szólalt meg először.
Köszönjük Édesapánk, hogy ezt engedet.
Karola felállt az asztaltól, Eugénhez ment, és arcon csókolta.
Köszönöm Édesapa.
Másnap, visszament, és látta, hogy már jobban van a barátja. Eugén félévig volt a kórházban. Báróné mindennap meglátogatta, látta a gyógyulását.
Eugén mankóval hagyta el a katonai kórházat.
Őket Erzsébet hintója várta, és a Kúriába vitte az utasokat. Erzsébet befogadta a barátját a házba. Szerette, így elhatározta, hogy hozzá megy feleségül. Felvette ezt barátjának, de nem sok sikerrel járt a felvetésével. Úgy érezte Eugén, hogy nem méltó Erzsébethez, mert sérült, féllábú. Ez a sérülés máshol nem okozott problémát. Egyik nap Erzsébet bejelenti Eugénnak, hogy várandós. Szolgák őrültek a hírnek, sőt Eugén is mankóval "táncolt". Boldog volt. Kilenc hónap múlva Erzsébet báróné ikreket szült Eugén grófnak. Egy kislányt, akit Karolának, és egy kisfiú, akit Joachimnak neveztek el.
Gróf most elgondolkozott, hogy hogyan tovább. Az íróasztalához ment, leült, és számba vetette vagyonát, hogy még mi marad a háború után. Ahogy számolgatott, és a papírjait nézegette, rájött, hogy nem sok, így arra az elhatározásra jutott, hogy fog alapítani egy vállalatot, ami az Övé, és majd halála előtt, átírják a gyermekekre. Megalapította a Jurai Borgazdaságot.
Már a gyermekek elég felnőttek voltak, hogy tisztán lássák a körülöttük zajló eseményeket. Joachim elég forró fejű, lázadozó legény volt. Édesapjának elég sok fáradságot, és türelmet igényelt, hogy a forró fejét lehűtse. Egy este a vacsoránál Eugén bejelentette, hogy már nem tudja a vállalatát tovább vinni, így átadja a lehetőséget fiának, és lányának, hogy a vállalatot vigye tovább. Erzsébet örült a hírnek.
(Fiúk nem igen akart a borokkal foglalkozni, teljesen más pályát képzelt el magának. Inkább a hajózás érdekelte. Karola, sem szerette a mezőgazdaságot, Ő inkább humán pályára készült. Édesapjuk, és a gyermekek között ebben az időben komoly ellentétek voltak.)
Eugén a vacsoránál hosszan gondolkodott, majd arra az elhatározásra jutott, hogy enged gyermekei kívánságának, így szólt hozzájuk:
- Gyermekeink, hosszan elmélkedtem a jövőtökön. Tudom az előző beszélgetésünk, már felvetettem e témakört, de látom, hogy nem igazán kedvelitek azt, amit mondtam most a vacsoránál. Édesanyátokkal arra az elhatározásra jutottunk, hogy engedünk a kéréseteknek. Válasszatok magatoknak pályát.
- Joachim szólalt meg először.
Köszönjük Édesapánk, hogy ezt engedet.
Karola felállt az asztaltól, Eugénhez ment, és arcon csókolta.
Köszönöm Édesapa.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése