5. fejezet Kórház
Báróné, mikor megtudta a hírt, hogy Eugén a kórházba van azonnal szólt az inasnak.
János szóljon a lovásznak, hogy készítse elő a hintót. Inas ment, és a hintó félórán belül,
Kúria előtt állt. Erzsébet beszállt a hintóba, és kiadta az útirányt. Felsőzsolcay Honvéd kórház.
- Igen, Báróné.
- Indulj János, de siess!
Az út hosszú volt, és fárasztó. Egyszer álltak meg pihenni, de csak annyi időre, hogy lovakat cseréltek. Kórházhoz értek. Báróné megkereste a vezető orvost. Eugén után érdeklődött. Nővér elvezette a bárónét az őrnagy szobájához.
- Eugén maga az? Alig ismeretem meg Kedvesem.
Látom a feje, és a teste is megsérült, erről nem írt.
- Igen, én vagyok Erzsébet, nem akartam megijeszteni, ezért nem írtam meg, a sérüléseimet. - feleli a félig bekötözött férfi.
- Hál Istennek, hogy él.
- Igen. Egy kicsit én is aggódtam.
Erzsébet finoman és érzéssel átöleli a férfit. Finoman még.
- Drága. Egy kicsit még fáj.
- Bocsánat.
- Semmi baj, csak óvatosan.
A betegágynál hosszan elbeszélgettek.
Báróné látta, hogy barátja verejtékezik, és melege van. Homloka teljesen forró. Lázas!
Gyorsan hívta az egyik ápolót. Kiküldték a szobából, amit Ő nagyon sérelmezett. Hisz mégis csak az Ő Barátja. Jogában van bent lenni. Úgy gondolta. A folyóson fel alá sétált. Az egyik szintén súlyosan sebesült beteg rászólt:
- Hölgyem, megkérném, hogy ne sétáljon, legyen szíves, mert idegesít.
- Bocsánat. - szólt a Báróné halkan.
- Köszönöm, s a beteg aludt tovább.
Nyílik az ajtó. Most már bemehet. Szólt a nővér. Halkan, fel ne ébressze, mert most hat a nyugtató, és a lázcsillapító.
Báróné bement, és egy papír darabkát tett az asztalra. Az üzenet ez volt:
,,Eugén ne ijedjen meg. Nem megyek haza, amíg maga fel nem gyógyul. Itt vagyok Ön közelébe, egy szálláshelyen foglaltam szobát. Holnap újra meglátogatom.
Erzsébet.”
Mély alvás után gróf felébred, és látja, hogy a takaró tetején egy papírdarab, áll. Elolvassa a szöveget, és elmosolyodik.
Még is érez valamit Erzsébet személyem iránt, most már biztosan jobban fogok gyógyulni is.
Báróné, mikor megtudta a hírt, hogy Eugén a kórházba van azonnal szólt az inasnak.
János szóljon a lovásznak, hogy készítse elő a hintót. Inas ment, és a hintó félórán belül,
Kúria előtt állt. Erzsébet beszállt a hintóba, és kiadta az útirányt. Felsőzsolcay Honvéd kórház.
- Igen, Báróné.
- Indulj János, de siess!
Az út hosszú volt, és fárasztó. Egyszer álltak meg pihenni, de csak annyi időre, hogy lovakat cseréltek. Kórházhoz értek. Báróné megkereste a vezető orvost. Eugén után érdeklődött. Nővér elvezette a bárónét az őrnagy szobájához.
- Eugén maga az? Alig ismeretem meg Kedvesem.
Látom a feje, és a teste is megsérült, erről nem írt.
- Igen, én vagyok Erzsébet, nem akartam megijeszteni, ezért nem írtam meg, a sérüléseimet. - feleli a félig bekötözött férfi.
- Hál Istennek, hogy él.
- Igen. Egy kicsit én is aggódtam.
Erzsébet finoman és érzéssel átöleli a férfit. Finoman még.
- Drága. Egy kicsit még fáj.
- Bocsánat.
- Semmi baj, csak óvatosan.
A betegágynál hosszan elbeszélgettek.
Báróné látta, hogy barátja verejtékezik, és melege van. Homloka teljesen forró. Lázas!
Gyorsan hívta az egyik ápolót. Kiküldték a szobából, amit Ő nagyon sérelmezett. Hisz mégis csak az Ő Barátja. Jogában van bent lenni. Úgy gondolta. A folyóson fel alá sétált. Az egyik szintén súlyosan sebesült beteg rászólt:
- Hölgyem, megkérném, hogy ne sétáljon, legyen szíves, mert idegesít.
- Bocsánat. - szólt a Báróné halkan.
- Köszönöm, s a beteg aludt tovább.
Nyílik az ajtó. Most már bemehet. Szólt a nővér. Halkan, fel ne ébressze, mert most hat a nyugtató, és a lázcsillapító.
Báróné bement, és egy papír darabkát tett az asztalra. Az üzenet ez volt:
,,Eugén ne ijedjen meg. Nem megyek haza, amíg maga fel nem gyógyul. Itt vagyok Ön közelébe, egy szálláshelyen foglaltam szobát. Holnap újra meglátogatom.
Erzsébet.”
Mély alvás után gróf felébred, és látja, hogy a takaró tetején egy papírdarab, áll. Elolvassa a szöveget, és elmosolyodik.
Még is érez valamit Erzsébet személyem iránt, most már biztosan jobban fogok gyógyulni is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése