Ugrás a fő tartalomra

Ifjú gróf élete

1. fejezet Fiatal kor


Eugén gyermekként Svájcban a Francia határ nevelkedet. Couvetben. Szülei természetesnek vették, hogy a német nyelv mellett a francia nyelvet is tanulja. A gyermek ifjú grófot egy fiatal francia nevelőnő okította. Ekkor még Eugén, hat éves a nevelőnő Sofi tizenhét éves volt. A kisgróf éles eszű, jó felfogású, gyermek, aki a játék mellett a nyelvet is könnyen megtanulta.
Mivel az 1812-es napóleoni háború végig söpört Európán, így Svájcot sem kerülte el. Eugén Édesapjának, von Vorbeihalten Edgardnak is be, kellet állni a Napóleon, vezette hadseregbe. Az ifjú gróf ekkor látta utoljára Édesapját.
Édesanyja a francia származású, Gauthier Suzan férje halála után egy bordélyházat nyitott a francia kisvárosban. Gyakorlatilag a hat éves ifjú grófot Sofi nevelte fel. Ifjú hamar elsajátította tanulmányait, így kortársai, fölé emelkedet. Sofi meg volt elégedve Eugénnel.

A serdűlő korú, már tizenéves fiatalgrófot, Sofi minden igyekezete ellenére nehezen tudta visszafogni, és féken tartani.
Sofi kellőképpen odafigyelt a fiatal fiúra. Ennek ellenére gyakran látogatta meg az Édesanyját. Így kellő ismeretséget szerzet a női lélekből, (sokat beszélgetett az ott dolgozó lányokkal), és a női testből is. Édesanyja a legjobb lányt adta fia szüzességének elvesztésére. Tapasztalatot szerzet, a szeretkezésből, és a hódításból is.
Kíváncsiság arra vezette, hogy egyszer megleste a fürdőző Sofit. A nevelőnő csodás volt huszonöt évesen. Ezt felismerte az ifjú. Azon elmélkedet magába, hogy milyen trükkel szerezze meg Sofi kegyét, mikor hírtelen megmozdult az ajtó.

- Ki az? – Sofi akkor lépet ki a fürdődézsából, maga elé tette a lepedőt, hogy testét fedje.
- Csak én, csak én Sofi.
- Ki az, az én? Hamár ott van, mutassa magát, ha merész.

Eugén beljebb lépet.

- Maga az ifjú!
- Igen, Sofi. Látja, de miért csodálkozik ezen?
- Hogy miért? Tudja, vagy nem? Édesanyja ...
Velem nem lehet azt csinálni, amit az ottani lányokkal Eugén.
- Tudom, kedves. Ön különlegesen szép nő. Nem olyanok, mint azok a lányok. Kérem, engedje meg, hogy csodáljam a gyönyörű alakját?
- Nem, lehet. Ön, még nagyon fiatal hozzám, nőjön fel, akkor majd megengedem, de most még nem.
- Most menjen ki!
- Nem tehetem Sofi, hisz itt áll egy szép Nő előttem. Nem mehetek, innét még el.
- Menjen!
- Nem.
- Ha ilyen harcias, akkor miért nem iratkozik be egy katonai iskolába?
- Oda, nem!
- Elintézem magának ifjú grófom!
- Úgysem tudja.
- Ha, igen, akkor elmegy az iskolába, és elvégzi?
- Meglátom, de előbb …

Ifjú, nem tágít, hajtja a szenvedély. Sofioz lép, és megcsókolja, majd leveszi róla a lepedőt, és a mezítelen testét átöleli.
Nevelőnő, is viszonozza az ölelést, és a csókot. Érzi a fiatalságát, és jobban magához öleli az ifjút.

- Fiatalkora ellenére nagyon jól csókol grófom.
- Azt, hiszem volt hol tanulnom, és kiktől.
- Na, jó most, menjen kérem.
- Megyek, de ígérje meg, hogy folytatjuk, Sofi.
- Persze, csak menjen, hagy öltözzem fel.

Reggel Sofi jóval előbb kelt, mint az ifjú gróf, és elment a Saint- Cry katonai iskolába, és beíratta az, ifú von Vorbeihalten Eugént. Haza érkezve, közli a gróffal, hogy holnap reggel nyolc órakor jelentkeznie kell a katonai iskolában.

Eugén meglepődött, hogy már a nevelőnő elintézte a beíratást.

- Ez hamar megoldotta, Sofi.
- Már ismer, és tudja, hogy gyorsan döntők, és jól Eugén.
- Tudom, de ugye, amit megígért azt betartja.
- Persze, csak menjen, és iratkozzon be, hogy büszke legyek magára.

Az ifjú teljesítette Sofi kérését.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.