Ugrás a fő tartalomra

Égbolt alatt

Égbolt alatt.

Álltam a tiszta ég alatt.
Éjszaka volt.
Néztem a csillagokat.
Ragyoktak szépen.
Kerestem a legfényesebbet, ahol csak Te vagy.
Szemem megdörzsöltem, hogy jobban lássalak.
Észre vettem egy hulló csillagot, ami felém halad.
Álltam, s vártam.
Nem mozdultam.
Csak vártam.
Csillag tőlem távol ért földet,
Láttam, hogy egy gyönyörű Nő, jön közelebb.
Mellém értél, s reám tekintettél.
Átöleltél, csillogó szemeiddel
szemembe néztél.

E szavakat mondat nekem:

Már Téged fentről figyeltelek,
Amerre jártál követtel.
Vigyáztam reád,
mert féltettelek.
Lám most itt vagyok,
hogy veled legyek,
mert szeretlek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Víz

Esik az eső csendesen, csurdogál a hegyről egyre sebesebben. Zuhataggá nő, majd lelassul, és mederben folyatja útját. Most már csendesebb, morajlást már nem hallod, tiszta, és selymes a folyó. Torkolatban újra szűkül, kettéágazik, másik utat járva, tovább folyik

Kellemetlen időjárás

  Szél van, és elég hideg. Ember kint csak didereg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Fagyos a szél, és hideg. Ember fázik, s már remeg. Jó lenne egy kis meleg. De, senki sem gyújt, tűzet. Pedig az Ember fázik, most kéne egy kis meleg, hogy felmelegítse a testet.

Hiszel Neki

Szép Leány csak arra kérlek,  hogy adj nékem egy szelet kenyeret.   Hisz testéből van, csak egy falatot,  hogy érezzem a testét.   Hisz, Ő a teremtő,  akinek elmesélheted a sérelmeidet,  s meghallgatásra lelsz.   Hiszel neki, és Hozzá szól, említed a nevét,  hiszed, hogy akkor jobb lesz neked.   Hiszel neki, mert Ő adta életed,  és Ő veszi el, ha az időd lejár.   Ő, a Megváltó, az Atya,  hozzá mondasz igét, s imát.   Ő, az ’Isten.   Néha másképp szólsz Hozzá,  nevén szólítod, s nevét imába foglalod.   Hisz, Őt szeretet.   Szép Leány arra kérlek,  hogy adj egy szelet kenyeret, hogy a testét ízleljem.