Bossi blogja

Igen ez egy szép Világ! Egy nyugodt csendes Világ! Ahol a gyermek játszik a természettel, és az ott lévő élőlényekkel Játszani még mindig kell, mert játékos az Ember. Csak a másik Ember nagyban játszik másokkal. Igen, igen szép Világ! Ez valódi, igazi Világ, ahol Te lehetsz győztes, de hamar lehetsz vesztes! Gondold meg, hogy hová állsz. Valahol nyugalomra találsz. Igen van ilyen, itt a Földön a vízpart mellett, ahol pecázhatsz. Kukacodat lógathatod, hogy szerencsével járjál, és a vízből halat fogjál. Ha sikerrel nem jártál. Az sem baj, mert végre egyszer nyugodtan lógathattál.

Mikor Rád gondolok. Mikor Rád gondolok, akkor ismét boldog vagyok, hogy egy szép Nőre gondolhatok. Szívemet Boldogság tölti el, hogy Te nekem létezel. Ne félj! Nem sajátítalak ki, nagyon csak annyira, hogy egy szép napon Hozzád bújhassak, és Néked bókolhassak, Mert tudom, hogy ez kell Neked. Kell a szép tiszta szerelem, Vele kell a személyem. Ha úgy gondolod, akkor melletted vagyok. Most így gondolom én. Még most is Rád gondolok. Ez, oly nemes dolog.

Valamikor réges-régen, azt csiripelték a verebek kint a téren, hogy elmész tőlünk messzire Fel a hegyekbe. Nem mentél el, mert úgy gondoltad, hogy itt lent jobb Neked. Lent egy pár Ember Téged szeret. Itt tartanak szeretettel, és kedvességgel, mert örülnek Neked. Fentről nem hívtak el, mert látták, hogy köztünk van a helyed, és itt az élet jobb Veled. Azért is, mert lent jobban szeretnek, Mint odafent.

Csak egy percet. Csak egy percet adj, abból a testből, Egy percet a csodás nézésedből, Egy percet kedves mosolyodból, Csak egy percet, a tetkodból, Hogy csókjaimmal fedjem be Csak egy percet adj a testedből Nekem. Köszönöm.

Szív, mely érez mindent. Szív, mely érzi, hogy most kellemes Neked a jelenléted. Szív, mely boldog, ha közelébe mész. Szív, mely most utat mutat a Kedvesednek, szív, mely utat mutat a szerelemnek, Szív utat mutat a szeretetnek, és Soha el nem feled Téged, mert örökké szeret. A S Z Í V.

Rég volt, mikor fiatal voltál. Szabadon, grundon játszottál. Lányokat az utcán kísérhetted, Csak az idősek vettek Rád szemet. Igen, Ők akkor irigyeltek, Hogy most fiatal vagy. Most. Elkel gondolkodni, hogy kivel merre mész. Néha a szabad utca, már bizonytalan. Nem látod az arcát, az illetőnek, Aki szembe jön Veled. Már nem vagy biztos benne, Hogy mit fog lépni előtted. Most. Már elgondolkodsz, hogy mit csinálj. Már nincsenek grundok! Lányok is bizonytalanabbak! Idősek, már este kimenni félnek! Te visszaemlékezel! Hisz, akkor még más volt. ’Biz, rég volt.

Befordulók az utcába, jönnek elém a cicák. Ki a kerítésen futnak hozzám. Előttem megállnak, köszöntenek, hazakísérnek. Ennek tanúja volt a szomszédom. Ilyen, nincs, ilyet Ő még nem látott. Kérdi tőlem, hogy honnét tudják, hogy merről jövök? Attól függ, hogy a kutya merről jelez, hogy jön egy illető. Előttem, mint felvezető a fehér cica. Utána a jó gazdija. Mögöttem a tarkabarka, ballag. Megelőzőm, és lehagyom őket. Időnként megállnak, elfáradtak. Reggel van, kicsit pihennek. Szólok nékik: Macsk, Macsek, fülelnek, s követnek. Most már ők a gyorsabbak. Pici kutyám, a kertben sok-sok puszit ad, és elmúlt napról tájékoztat, hogy rendben volt minden. Megköszönöm, megdicsérem. Bejárati ajtón belépek, kis idő után visszatérek Kezemben a konzervvel. Macs, Macsek fel néz rám, és mintha mondanák, hogy édes gazdám itt vagyunk, és várjuk azt, amit tőled kapunk. finom cicaeledelt. Lakomát, csipegetik, Ott vagyok, amíg megeszik, hogy össze ne vesszenek, mert a ...

Te voltál. Pedig már rég láttalak, és még is mosolyogsz. Még mindig olyan az érzésem feléd, ami rég volt. Nem változtál. Alakod még mindig formás. Szemed csillogó. Tested, oly finom, hogy hozzányúlni nem merek, mert lassacskán elém tárulnak azok a képek, mikor fiatal, és szenvedélyes voltál. Csak nekem táncoltál. ’Biz, a táncot nem értettem, de most már bevallom, hogy értem. Köszönöm Neked, hogy táncoltál, és szép szerelmet adtál. Szerelemben első voltál. Látod, hogy mennyi év telt el az óta. Mikor meglátsz mosolyogsz. Szép vagy még mindig nekem, mert Te, Te voltál az első szerelmem

Egy könnycsepp. Egy könnycsepp az arcon sokat mond. Beszél a boldogságról, szeretetről, szerelemről, gyötrődésről, igazságról, bánatról, búról, és Rólad. Egy könnycsepp az arcon.

Egy könnycsepp. Egy könnycsepp az arcon sokat mond. Beszél a boldogságról, szeretetről, szerelemről, gyötrődésről, igazságról, bánatról, búról, és Rólad. Egy könnycsepp az arcon.

Hidd el nem nehéz. Hidd. Hidd el. Hidd el nem. Hidd el nem nehéz. Hidd el nem nehéz, adni. Hidd el nem nehéz, szavalni. Hidd el nem nehéz, elfeledni Őket. Hidd el nem nehéz, nélkülözni a szépet. Hidd el nem nehéz, egymásra ujjal mutatni. Hidd el nem nehéz, a Nőt ismét megkeresni. Hidd el nem nehéz, fiataloknak okosat mondani. Hidd el nem nehéz, szép Nőnek szerelmet vallani. Hidd el nem nehéz, másnak rossz kedved csinálni. Hidd el nem nehéz, szerelmednek szemébe nézni. Hidd el nem nehéz, újból, s újból szeretetett adni. ...

Néztelek. Nyári napsütésben a vízesés alatt néztelek. Néztem, ahogy a víz érinti a melleidet. Hosszú hajad csillogása szétszórja a színeket. Tested, még mindig tündöklik a Nap fényében. Távol vagy még tőlem szerelmem. Néztelek, és ott voltam egy perc alatt melletted. Érezted? Csillogó tested a vízesésnél is gyönyörű. Elbújtál, vízzel kicsit játszottál Élvezted a rád zuhogó víztömeget. Élvezted, hogy ott vagyok melletted. Testemet, testedhez közelebb engedted. Így, már együtt élveztük a ránk zuhogó víztömeget. Érd. 2011. szeptember 25.

Szép Nő Kegyed! Szabad áll mezítelen. Senki sincs a környéken. Így az enyém, és kívánom. Fiatal testét kívánom. Szép Nő Kegyed. Fiatal, és csinos csak Önt figyelem. Fokozódik a vágy bennem, hogy testét érintsem. Szeméből a mosoly tükrözik. Orcája piros pozsgás lesz egy kicsit. Kezemmel érintem a melleit. Közben csókolom a fiatal testét. Csak áll, és tűri ezt Kegyed, hogy érintsem a testét, finoman, és kedvesen. Szép Nő Kegyed. Fiatalságát szeretem. Testével játszik, és engedi, hogy átöleljem. Érzem, hogy formás mellei keményednek, átadja magát a tiszta szerelemnek. Még izzó lüktető parázs van a pici szívében. Fiatalság kering a gyönyörű testében. Fokozza a vágy Kegyedet, és kívánja, és újból kívánja a tiszta szerelmet. Amit meg is adok fiatal testének, és kérek érte bensőséges szerelmet. Szeressen úgy, mint én Kegyedet, mert estének kell, kell a tiszta szeretet, mert Szép Nő Kegyed. Budatétény. 2011. szeptember 24.

Sok tőkét ültessünk. Foglalkozzunk velük. Tőkét takarjuk ki, permetezzük. Szeretettel ápolgassuk. Odafigyeléssel gondozzuk. Kacsoljuk Rajta hát! Gyere Barát, segítsd a munkát. Meglásd gyümölcsünk, majd beérik. Lesznek rajta dér, csípte szemek. Szüret után dalolva isszuk, majd a feketés, sárgás finom levet. Rajta hát. ’Jer Barát, gyere hát, és segítsd a munkát, hogy a hordóba jó nedű legyen. Érte más hova elmenni ne keljen Izzón a lopótök, merüljön, és töltsön, még többet, még többet. E nedűd neked Barát, szemenként töltöm. Rajta hát! ’Jer Barát, és segítsd a munkát. Meglásd leve finom lesz. Ha megisszuk eszünkön túl, tesz, Hogy együtt igyuk az Év borát! Rajta hát. ’Jer Barát, gyere hát, és segítsd a munkát, hogy a hordóba jó nedű legyen. Érte más hova elmenni ne keljen. Rajta hát, rajta hát. ’Jer Barát segítsd a munkát.

Kedvességét köszönöm. Szíve lüktetését tenyerembe őrzöm. El nem engedem, mert nékem adta Kedvesem! Féltem. Féltem Kegyedet, hogy rossz útra lép. Kegyedről nem valós e kép. Teljesen mást mutat. Tudom, hogy e sok szó, már nem kell. Már mást is untat. Így, kérem felejtsen el, de engeje meg, hogy továbbra is szíve lüktetését tenyerembe tegyem. Ha kell, mellemhez helyezzem, hogy a két szív együtt lüktessen.

Lassan véget ér a nyár. Sárgul a falevél. Borús lesz a táj. Nap se süt annyit már. Szomorúak leszünk, s jobban kell majd felöltöznünk. Jönnek a hűvös kellemetlen szelek. Előkerül, majd a sál és a sapka. Hó hull, majd a szürke tájra. Még megmutatja magát a nyár. Utolsókat nyújtózik már. Kell még kicsit a jó idő, mert átállni nem oly egyszerű. Süss még sokat Nap. . Gondoljunk, most a téli időkre. Vágjuk a fákat, még hamar össze. Most még lehet.

Elfáradtál? A kor már eljárt feledted. Biztosan elfáradtál? Miért? Hisz fiatal vagy, és másokat szórakoztatsz. Nem megy már úgy a munka. Elfáradtál. Elszállt az idő feledted, már meglátszanak az évek. Őszül már a hajad, tán ritkább, vagy már nincsen? Már a bőröd sem olyan sima, mint volt akkor. Lassabb vagy, és megfontoltabb. Munkát inkább másnak hagyod. Tudásban a másikat felül múlhatod, de a lendület már nem olyan, mint volt fiatal korban. Valld be, hogy elfáradtál. ’Biz ez már korral jár

Köszönöm, hogy olvastál! Távol vagyok, nincs otthonom. Úton vagyok, csak kóválygok, helyem keresem. Sétálgatok, hát, ha egyszer meglelem. Megláttalak, most Téged választottalak. Hosszan nézem a szépségedet. Nem tudom levenni Rólad a szemem. Megtetszettél. Hozzád lépek, köszöntelek, beszélgetek Veled. Kérdéseimre válaszoltál. Egy pár sort a papírra írtál, és átadtad nékem. Papíron ezt áll, hogy ha ráérsz, olvasd el szépen, és kövess engem. Persze, hogy ráérek, és Téged követlek. Messzire nem megyünk, egy kihalt házba érünk. Ott csak egy mosdótál, és egy ágy van. Ágyra lefeküdtél, és e szavakat mondtad nékem, Most már a Tied vagyok, s tedd le a pénzem. No, no ott nem ezt beszéltük meg. Erre megjelent két alak, és közölték, hogy dolgozol, és fizetsz, Vagy a pénzt leteszed, és távozhatsz. Választhatsz. Így hát gyorsan fizettem, és távoztam.

Köszönöm, hogy olvastál! Álmatlan éjszakán, sokat gondolok Rád. Nap már lenyugvóban van. Ágyam már megvetve, helyezem magam nyugalomba, de szemem behunyni nem tudom. Rád gondolok. Hold már feljött, ablakon keresztül nézem, hogy mosolyog. Csillagok, világítanak, szerelmeseknek utat mutatnak. Eszembe jutnak a régi emlékek. Mikor ketten fedeztük fel a számunkra hatalmas hegyeket. Mikor együtt úsztunk a tóban, boldogok voltunk. Mikor télen hóembert összegyúrunk, sárgarépát arcába beszúrtuk, kalapot is tettük a fejére, egy seprűnyelet a kezébe. Megkértük, hogy itt vigyázzon ránk. Álmatlan éjszakán sokat gondolok Rád. Papírt, és irónt veszek elő. Rajzolok. Rajzolok, egy tájat, s bele egy gyönyörű női képet, azt a képet, amikor ruháidat levetetted, s átadtad magad a szerelemnek. Csodás voltál, és fiatal lány létedre élvezted a szerelmet.

Köszönöm, hogy olvastál! A stégen ketten vagytok, a víz tükrét nézitek. Szemeteket kicsit behunytátok, s gondolatban bolondságot csináltok. Finoman kezed a lány felé helyezed, haját kissé megigazított, picit megemeled, majd kezed a hajjá alá teszed, lágyan arrébb csúsztatott, majd a kecses vállát érinted. Most a szívedről egy nagy kő leesett. Lassan a fejét kissé elfordított, csillogó szemébe nézel. Orcájára mosolyt varázsolsz. Szád, most a lány szájára vár. Lassan, finoman magad felé húzott, és eljött a varázslatos pillanat, hogy a Lányt megcsókolod. Most nézed, hogy milyen gyönyörű, Még a Hold is rátok mosolyog, Hisz most már ő is tudja, hogy boldogok vagytok. Stégről lenéztek. A víz tükrében a Lány vállán a kezed. Fogod, el nem, ereszted, mert szereted